Kiállítás napló

Ezt az oldalt amolyan - mint a címe is mutatja - naplónak szánom, beszámolónak azokról a kiállításokról amelyeken részt vettem, vagy szándékoztam részt venni...

 

...és mivel most kezdek bele, az Úr 2015. évével kezdem, mintha új életet kezdtem volna...(hát, már szerepel 3 db KEZD...3 a magyar igazság és 4. a ráadás: belekezdek !)

2015. Október 15. 

Esztergom, Szent Adalbert Központ

"Mire a levelek lehullanak katonáink hazatérnek !"

A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának a "Nagy Háború"-ra emlékező kiállítására megtisztelő meghívást kaptam Kókay Krisztinától a bemutatkozás kurátorától.

A tárlaton két triptichon is szerepel a "Teljes kör" című sorozatomból, a "Hamu" és a "Gyász".

Sajnos sehogy se jutottam el a megnyitóra, pedig nagyon szerettem volna... zuhogott az eső, Scherer "halaszthatatlan közfeladatára" hivatkozva nem vitt el, a vonattal mehettem volna...bőrig ázva érkezhettem volna stb.

De addig úgy sem nyugszom, amíg nem láthatom a kiállítást...

most "lopott áruként", nyilvánosságra került képeket mutatok a tárlatról:

2015. Augusztusz 20. Kölesd

a kölesdi Integrált Közösségi Tér Galériás terme

József ebben a szépséges kis faluban látta meg a napvilágot...szívesen tért vissza, mutatta be a falunak mire jutott, és a falu népe is szeretettel várta és fogadta. Itt én mint csatolt rész szerepeltem.

No de, ám de az érdeklődő közönség elé vihettem, az elmúlt két hónap tanulásának eredményeit...a 11 Haiku című fal-textil sorozatomat.

Sok mindent tanultam ez alatt a 2 hónap alatt : megismerkedtem egy zseniális hímző programmal, kitapasztaltam a különböző öltéstípusokat, a minták passzításának módjait stb stb stb. és persze kiismertem varró-hímzőgépem képességeit.
(megjegyzem: nem igazán vagyok megelégedve vele, persze jogosan, hisz "belépő szintű)

De térjünk vissza a haikuk-hoz...mondanom se kell, nagyon szeretem ezeket a talányos, háromsoros gondolat-ugrásokat...eleinte azt hittem szükség van a versekre is, de később be kellett látnom, hogy vizuális eszközökkel is "írhatok" Haikut.

A kiinduló pont egy, még 2010-ben elkezdett Kulcs című sorozat volt. Ez egy 4x4 darabos mátrixba rendezett szigorúságra és korlátozott (szimmetria) improvizációra épülő befejezetlen munka volt.
Zárójelben: a 16 darabból 10 és fél készült el...a 11. szövése közben adtam fel...nem bírtam tovább a kötöttségeket, pedig én írtam a szabályokat...
Tehát a 11 db 100 x 100 cm-es "Haiku" közepén ezeket helyeztem el, és köréjük mintegy lírai keretet, hímzett bordűrt varrtam...ellenpontozva, vagy éppen bakugrással továbbgondolva ...

Remélem sikerült az alapvetően technokrata darabokba lelket lehelnem.

 

Képek a kiállításról

Szent István napi jelenés és az Új Kenyér

 

... és a kiállítás szervezője, szíve és motorja : Erzsike  ...

Köszönet neki és minden megjelentnek !!!

Tanulság: jó dolog visszatérni a gyökerekhez ...
ui: még Szeptember 11.-ig látogatható

2015. Március 19.  Keleti szél

Trezor Galéria - Kulti-Csontváry Művészeti udvarház

A hely a hajdan-volt Bartók 32 galéria kiterjesztett helyén van...egy rég-volt kiállítás emléke is fölsejlett - Charlie és tanítványai valamikor réges-régen...

Most, Józseffel életünkben másodszor állítottunk ki együtt.
(most csak magamról beszélek)
Ezen a kiállításon az ismert darabok mellett először mutattam be a hímzéstanulmányaimat.

A jövőben ez a téma érdekel: miként lehet nagyméretű kárpitot létrehozni (nyomtatással) ÉS emberléptékűvé, tapintó távolságban is gazdaggá tenni hímzéssel...
A hímzésen gépi-hímzést értek, közelebbről számítógép-vezérelt hímzést...

Jelenetek a kiállításról:

 Keppel Márton kiállítás-megnyitó beszéde...

... némi technikai magyarázat...














két részlet a hímzéstanulmányokról

Tanulság: többet kellene együtt kiállítanunk...

... és lőn ... 

2015. Február 5. - egy negatív kiállítás

A Február sűrű volt :
előbb rádöbbentem, hogy kerek 40 év telt el diplomám kézhez vétele óta...sok-sok idő telt el...
másodszorra megint elmúlt 3 év és újra itt a Textilművészeti Triennálé beadásának ideje...

Gondoltam magamban itt a lehetőség, részint arra, hogy lezárjak egy korszakot, a kárpit szövésének időszakát...(nehéz búcsú) és egyben kinyissak egy új ajtót...

Kézenfekvő volt, hogy olyan tervet húzzak elő a fiókból, amely mint egy sötét felhő tornyosult az egyetemen eltöltött 20 évem fölött...Mikor a kárpitszövő műhelyben elkezdtem szőni, még nem is sejtettem, hogy az a falikárpit amelyet "Szabadság" címen indítottam, végül lelkembe mint "Katasztrófa" fog beleégni...mert hiszen, a szövőszék és a félkész kárpit hurcolása megpecsételte a sorsát.

Ezt a tervet akartam megmutatni a közönségnek és a kollégáknak...kárpitot más technikával, nem szövéssel...a számomra optimális léptékben kinyomtattuk...és a Triennálé zsűrije elé bocsátottam.

Sejtettem, hogy méretbéli probléma lesz vele, de elolvastam figyelmesen a kiírást és mégis beadtam, mert a felhívó szöveg szerinti 3 x 3 x 3 méteres kockába belefért...ugyan térátló mentén, de belefért...a témába is, az "Imago" tökéletesen fedte az átalakuló újjászületést.

Természetesen nem fogadta el a zsűri, állítólag "túlméretes"-nek találták ...
Szomorkás hangulatom támadt...évtizedek óta szinte állandó résztvevője voltam a Biennáléknak majd Triennáléknak...
de sebaj, ugyanis azt vallom, hogy minden megtalálja egyszer csak a maga helyét...és ez a munka is meg fogja találni a helyét a világban...

Tanulság: soha ne bízz a kollégák matematikai műveltségében...és jóindulatában...

2015. Február 4. Asztalka cukrászda

Picike bensőséges kiállítás volt a fincsi süteményeiről híres cukrászdában.

Itt mutattam meg az érdeklődőknek az első Gicleé-nyomataimat...tudniillik a 2014. év utolsó harmada ennek tanulmányozásával telt, mégpedig a számítógép és a FineArt nyomtató kapcsolatainak térképezésével...
De nem csak technikai kíváncsiságomat elégítettem ki...de visszatekintésre is módot nyújtott.
Most nem részletezem, de réges-régi gondolataimat tudtam most olyan formába önteni, amelyre mindig is vágytam...elértem azt amit annak idején szerettem volna.

Ezeket a képeket láttátok már, de nem baj...
így lesz teljes az év...















Tanulság: az A/4-es nyomatok még személyesebb teret kívánnak...ebben a léptékben az A/3-asok "éltek"...