Penkala Éva: Bakancs lista

5. tétel

Vissza Velencébe...

teljesítettük: abszolút kis csoportban - ketten Krisztinával

2015. szeptember 23-27.

Hirtelen felindulásból indultunk neki az útnak, a csillagok állása (financiális helyzet és persze az időjárás előrejelzés is) szerencsét jósolt...

Most nem volt "lemorzsolódás" ... a társaság egyetlen tagja sem tülekedett az részvételért...így hát ketten indultunk útnak...repülővel a ryanair-rel (nem véletlenül írtam csupa kis betűvel)...

A TERV az volt, hogy NINCS TERV ... és lőn...

Szerintem bevált a TERV!

Kedvünk szerint mentünk oda ahová csak eszünkbe jutott, ott szálltunk ki a vaporetto-ból ahol éppen akartunk, addig sétáltunk ameddig bírtunk és így tovább...csak csupán reggelente, nagy vonalakban döntöttük el, hogy aznap merre indulunk el...semmi rohanás, csak nézelődés, milyen is ez a város...

Reggelente meglestem a szemétbegyűjtőket...az áruszállítókat...vagyis kíváncsiskodtam kicsit miképp is élnek a megfogyatkozott bennszülöttek.

A TERV első folyománya, hogy részletes leírásokat nem fogok fűzni a képekhez, sőt lehet,

hogy a képek is összekeverednek kicsit.

A második folyomány pedig az, hogy kissé megváltoztattam a képek minőségét, mintegy álomszerűvé, talányossá tettem őket...

Szeptember 23. szerda

Repülő - busz - vaporetto - séta

Szeptember 24. csütörtök

reggel eső, de hamar abbamaradt

A Frari mellett laktunk egy hajdan szebb napokat látott szállodában

Este "nagy víz" a Szent Márk téren

Szeptember 25. péntek
A Laguna-szigetek
reggel a Frari-nál

Torcello és Attila trónja

Murano és vissza Velencébe

A város vízen és szárazon

...és újra a Szent Márk tér...
a kép nem hamisítvány...ez a szörnyületes valóság
tán tán talán ettől is romlik a város...

...és itt is utolért minket a népvándorlás...

Szeptember 26. szombat

A TORONY - Colleoni - Lido

Szeptember 27. vasárnap
Csomagolás...csavargás...üldögélés, nézelődés a Lido-n - izgalmas busz-utazás...
irány haza !

Búcsú a Frari-tól

Isten veled Velence...nem tudom látlak-e még...
(megkedveltelek)

4. tétel : Utazás Firenzébe - "a kupola"

teljesítettük: kiscsoportosan

2014. Szeptember 23-30.

Indulásunk előtt úgy gondoltam, hogy eme "naplócska" szerkezetét a négy óránként telefonnal készült képek fogják kijelölni...Ez részben sikerült csak, mert vagy nem hallottam meg a telefon jelzését, vagy pedig elfelejtettem a rám zúduló élmények hatására ... a telefonképek, dokumentálnak és kisebb méretűek, a nagyobbak pedig a "lírai kitérők"...

Első nap

Szeptember 23. kedd

Indulás Hidegkútról, érkezés Trieste-be

8:00

12:00

16:00

20:00

Második nap

Szeptember 24. szerda

Trieste-ből komppal Ancona-ba és tobább autóval Assisi-be

8:00

12:00

16:00

20:00

Izgalmakkal teli nap volt - autó-tologatással kezdődött, aztán következett a kellemetes, hat és fél órásnak tervezett hajókázás egy 11 emeletes iszonyatos méretű komppal, majd némi tévelygés, mire kijutottunk Ancona-ból... és mire Assisi-be értünk, a köd, vagy egy túl mélyre rekedt felhő felkészítette lelkemet a találkozásra Nap-fivérrel és Hold-nővérrel...a HIT városába érkeztünk...

Napfelkelte Trieste-ben

Krisztina és Attila a hajó 11. emeletén

Tengeri "országút"

A Dóm

A város Ferenc előtti védőszentjének, San Rufino-nak szentelve...

Harmadik nap

Szeptember 25. csütörtök

Assisi

Az egész napot Assisi-nek, Ferencnek és Klárának szenteltük, de azért áldoztunk az élvezetek oltárán is: mégpedig egy ebéd formájában...

A köd ekkor is megtalált minket, és persze jókora eső is érkezett, de szerencsére, volt fedél a fejünk fölött: a San Damiano kolostor...

8:00

12:00

16:00

20:00

Szállásunk bejárata: Hotel Fortezza

Assisi 20 év után újra elvarázsolt...

Reggel elindultunk a Bazilika keresésére, ránk gördült a KÖD és mikor odaértünk, ott volt, de mi nem láttuk...

Városkapu ködben

A Szent Ferenc Bazilika

Basilica Superiore

Aggódtam, vajh miként sikerült helyreállítani a nagy földrengés után? Magnyugodtam, sikerült apró darabjaiból újraalkotni, mint egy puzzle-t, Giotto freskóit!

A Béke tere...PAX...és a ködbe burkolt város

...és kisütött a Nap...

Délután, mire kedvenc terecskénkre értünk, a Basilica di S. Chiara elé, sötét felhők gyülekeztek az égen.

Némi bíztatást is kaptunk az égiektől...

... hogy bátran elindulhatunk, meglátogatni azt a helyet, ahol Szent Klára és nővérei leélték életüket,

a San Damiano kolostort, kb 2,5 km-re a várostól.

A felhőszakadás itt ért utol, de hamar tovaszaladt és visszatérhettünk a városba.

Negyedik nap
Szeptember 26. péntek
Assisi - Siena - Firenze

8:00

12:00

16:00

20:00

Reggel indultunk Firenze felé, de közkívánságra megálltunk Siena-ban, hogy újra láthassuk a DÓMot és a Piazza del Campo-t

...persze itt sem lehet behajtani a városba, parkolni csak a falakon kívül lehet, de szerencsére a város buszai viszonylag gyakran járnak...

Magas falak, szűk utcák... a pénz városa...

A régi fényt idézi a hatalmas Dóm, a homlokzat Giavanni Pisano tervei szerint készült.

...csodás most is...

A belső tér is lélkzetelállító gazdagságú, csak kapkodja az ember a fejét...pedig a művészettörténeti előadásokon hallottunk róla, de szegény tanár úr csak fekete-fehér képeket tudott mutatni nekünk...

Irány a Piazza del Campo, a városháza és a Gaia kút !!!

A Fonte Gaia anyafarkasát - a város jelképét - a galambok bezzeg nem tisztelik.

Még egy pillantás a DÓM felé

...és a búcsú Siena-tól, még egy farkassal (a buszmegállóban)...

És estére megérkeztünk a Medici-ek városába : Firenzébe.

Ötödik nap
Szeptember 27. szombat
Firenze - "kupola-járás"

Szállásunk ragyogó helyen volt, macskaugrásra a San Lorenzo-tól és cicalépésre a Santa Maria del Fiore-tól.

Krisztinával feljutottunk a Brunelleschi tervezte kupola tetejére...féltem az akciótól, kemény bátorság és állóképességi próba volt, de sikerült...csodás érzés ...

Nem tudtunk róla, de nem csupán a szombati forgatagba kerültünk bele, de pont erre a napra esett a helyi szüreti mulatozás is a Chianti-szentelés is, késő-középkori felvonulástól kezdve zászló-dobálásig, dobolástól trombitálásig minden volt, a város apraja-nagyja részt vett a buliban.

8:00

12:00

16:00

20:00

Ide majd egy video jön, csak még meg kell vágni kicsit

Napfelkelte Giotto harangtornyánál

A délelőtt programja: feljutni a kupola tetejére !

Brunelleschi zseniális műve vonzott ide, hiszen a megszokott aláácsolás nélkül falazták.

463 lépcsőfok vezet a két kupolahéj között a magasba... nem csodálkozok rajt, hogy az építők nem jöttek le, mikor vége lett a napi munkának, inkább a pihenő idejüket is fenn töltötték...

Ám ha legyőztük klausztrofóbiánkat, tériszonyunkat és marad elég tüdőkapacitásunk, hogy kilépjünk a lanterna alatti teraszra csodálatos látvány tárul elénk.

Tapasztalatom, hogy különös vonzereje van a

Santa Maria del Fiore-nak

tőle indultunk kalandos útjainkra és hozzá tértünk meg nap mint nap

(no ez kicsit nagyzoló kijelentés volt, hisz összesen 2 és fél napot töltöttünk Toscana fővárosában)

... és belecsöppentünk a Chianti-szentelés kellős közepébe ...

A dobok és a harsonák elöl a San Giovanni Battistero csendjébe húzódtam.
Valahogy, 20 évvel ezelőtt nem merészkedtem be ide, a XIII. századi mozaikok lenyűgöztek, és misztikus hangulatot keltett a messziről idehallatszó dobok mély dübörgése és egy időről időre megszólaló ajtónyikorgás,
ahogy a látogatók ki-be járkáltak.

Elmenekültünk a Piazza della Signoria felé, de a körmenet utolért
...és a tömeg nőttön nőtt...

Krisztina kedvence: Niccola Pisano
(1225-1284) szobrász

...és természetesen az Arno és a Ponte Vecchio...

...és Giotto tornya éjszaka.

Hatodik nap
Szeptember 28. Vasárnap

Azt gondoltuk, vasárnap lévén magunkba szállunk és elmegyünk a misére...de, nem engedtek be, mert gondatlan voltam és nem dugtam el a fényképező apparátot...

így szenteletlenek maradtunk...

de nem sokáig, mert végül egy barokk templomban nyakon-szórtak minket szenteltvízzel...

8:00

12:00

16:00

20:00

Szokásomhoz híven ismét korán keltem, hogy "emberek nélkül" láthassam a

városháza előtti teret...

Dávidot

és I. Cosimo nagyherceget

Vasárnap volt, délelőtt a város ismét csordultig megtelt, tudniillik futást rendeztek a városért, kicsik-nagyok, fiatalok-öregek-gyerekek-kutyák, mindenki futott vagy kocogott vagy csupán sétált...

Mi pedig megcéloztuk a Santa Maria Novella-t.

Tudtam, h nagy falat lesz de, hogy ekkora, hát arra nem emlékeztem.

(Az Alberti-féle homlokzat, a csigavonalas kapcsolódással, majd a barokk állandó motívuma lesz...- jutott eszembe művészettörténeti tanulmányom)

A templom és számtalan kápolnája telis-teli azokkal a művekkel, amelyeket ifjú koromban nagyon szerettem.

Például Ghilandaio és Filippino Lippi freskói, Brunelleschi feszülete...

de most a Spanyol kápolna varázsolt el !

Elgémberedett a nyakam a sok felfelé bámulástól, fotózni még "iron-hand"del is nehéz volt...hát végül vettem egy könyvet, amelyben minden megtalálható...

Aztán veszett keresésbe kezdtünk, hogy megtaláljuk a Spedale degli Innocentit...kétszer is megtaláltuk...tatarozzák éppen, elsőre szépen elsétáltunk mellette...

A délutánba még belefért a nyitott fedélszékű Santa Croce, - Itália "Panteonja", előtte a szigorú Dantéval...

Este még búcsúzkodtunk Firenzétől, és a Santa Maria del Fiorétól, a szokott helyen, és a szokott módon - vörösbor társaságában.

Hetedik nap

Szeptember 29. Hétfő

Reggel hazafelé vettük az irányt, és mit ad Isten, Velence pont útunkba esett...

Még soha nem jártam Velencében, ezért amolyan "beavató"- képet szerettem volna kapni a városról...

Krisztina és Attila már többször járt itt, úgy hogy rájuk bíztam magam.

8:00

12:00

16:00

20:00

Velencében szerencsésen parkoltunk a 6. emeleten, a város a lábainknál hevert és csobogott...felülről láttuk az új hidat...

Végül úgy döntöttünk, hogy pezetaszt invesztálunk egy 24 órás vaporetto-jegybe és föl s alá fogunk hajókázni a Canal Granden...és lőn !

Közben föltűnt nekem, vajon miért van tele a város fotósokkal, miért állnak az emberek az erkélyeken...csak nem minket várnak?

Hát persze, h nem, megint belefutottunk egy népünnepélybe:

George Clooney esküvőjébe...

no ezen a ponton fölborult a terv, szétváltak útjaink egy kis időre, Krisztina elrohant Georgie-boy nézőbe, én pedig elmentem Szent Márk-kal randevúzni...

Ebbe a toronyba most nem jutottam föl...meghagytam a következő találkozásra.

Egyébként a Szent Márk teret nem szerettem, túl nagy és túl "birodalmias" volt nekem...persze tele volt ez is keleti (kínai) turistákkal...és rengeteg galabbal...

Persze azért ezen az irdatlan téren is lehet intim, kellemes zugokat találni, mint pl. a Doge palota bejárata...

Kis csoportunk újra összegyűlt, kihajókáztunk a Lido-szigetre, sétáltunk egyet a kisvárosias hangulatú üdülő-helyen, utána pedig elzarándokoltunk a Santa Maria Gloriosa dei Frari Ferences rendi templomhoz, a város nagyjainak temetkező helyéhez.

néhány vízparti hangulat

...és a lemenő nap utosó sugarai...

Művészet-történeti sétára indultunk: megkeressük Colleoni lovasszobrát...hősiesen el is indultunk gyalog...de a túra egy kicsike terecskén megfeneklett...és nyíltszini pezsgőzésbe torkollott...

és mi eme utóbbi elfoglaltságot választottuk.

Colleoni megvár minket !

Node ámde haza is kell jutni, és mi nem számoltunk a vaporetto őszi menetrendjével (csak úgy mint idehaza, ott sem írták ki az állomáson) és gyalogosan próbáltunk haza találni...persze, nagy okosok, nem volt nálunk térkép se...

Megindultunk torony-iránt...a kusza kis utcák és hidak és csatornák rengetegében...

A Rialto- hídon vagy 4-szer keltünk át...de végül hazataláltunk !

Nyolcadik nap

Szeptember 30. Kedd

Elindultunk hazafelé a városon át... kellemeset hasznossal kötöttük egybe...én életem legfinomabb capuccinóját ittam a halpiacnál... és közeledtünk a parkolóházhoz.

Start HAZA - fáradtak voltunk, lemondtunk a Dolomitokról, és a rövidebb úton jöttünk haza...

8:00